Hétköznapok, Bebe szülinap és 20 avokádó

Hétfőn és kedden (október 1-2.) az égvilágon semmi érdekes nem történt, minden rendben volt, így nem is untatnálak titeket azzal, hogy századjára is leírom hogy telik egy átlagos hétköznapom.

A szerda (okt. 3.) már kicsit érdekesebb volt. Már a reggel sem a szokásos ütemben zajlott, mert reggel 3/4 7-kor mindkét gyereket keltenem kellett, ugyanis a nagyobbikat vittem orvoshoz. Mind a 2 gyereket időben összekészítettem, és anyuka közölte is velem, hogy idézem: 'Csilla is a rockstar!' és mondta, hogy ő nem lenne képes ugyanerre. :-D
Az orvostól 9 után értünk haza a nagyobbik gyerekkel, és egyből vittem is suliba. Ebben az volt az érdekesség, hogy gyakorlatilag ez volt az egyetlen nap, amikor kocsival ment iskolába, de ez volt a nemzetközi 'gyalogolj az iskolába' nap. Egész úton ezen nevetgéltünk, hogy kizárólag számára minden nap 'walk to school day' kivéve a 'walk to school day-en', mert az 'drive to school day'. Na most tudom, hogy ez a mondat nem mindenki számára érthető, de nem kezdeném el magyarázni, én a gyerekkel jót szórakoztam ezen, ennyi a lényege.
Délután - ahogy minden szerdán - egy órával korábban kellett felvennem a kicsit a sulijából, és már vittem is az egyik osztálytársához 'playdate-re', ami azt jelenti, hogy elmentünk hozzájuk, összeeresztettük a gyerekeket, ők nagyon jól elvoltak, és unatkoztam egy sort, majd szépen megköszöntük a meghívást, és jöttünk haza felvenni a másik gyereket, mert neki is playdate-je volt az egyik osztálytársánál. ((Most elgondolkodtam azon, hogy vajon képes leszek-e a továbbiakban egy értelmes mondatot is leírni, mert az utóbbi kettőt elnézve, nem biztos...))
Délután nekiálltam tojásos nokedlit készíteni a gyerekeknek (valójában magamnak :-D).

Azért azt nem árt tudni, hogy ez életem első tojásos nokedlije, és nagyon finom lett! Sajnálatomra a gyerekek is szerették, sőt a kicsi még másnap is azt akart enni, így nekem kevesebb maradt... :-D Az este már gyorsan eltelt, de nagyon szét voltam csúszva a fáradtságtól. Anyuka közölte is velem, hogy talán jobb lenne, ha aznap kicsit korábban feküdnék le aludni... Nem a korábban lefekvéssel van a gond, mert alapelvem, hogy napi legalább 8 óra alvás az élet egyik mozgatórugója, de minden nap nagyon korán kelek, még hétvégén is a suli és egyéb elfoglaltságok miatt, így gyakorlatilag sosem tudom kipihenni magam. Este viszont nem tudok korán elaludni, mert egész nap annyi kávét iszok, hogy ne aludjak el a gyerekek mellett, hogy este sem tudok... Na mondjuk szerdán direkt nem ittam annyi kávét - ezért voltam szétesve -, így este fél 10-kor én már aludtam is, mint a bunda. :-)

Csütörtökön napközben meglátogatott Bebe, akivel egy szuper délelőttöt és pici délutánt töltöttünk együtt. Bebének előző nap volt a 22. születésnapja ((Isten éltessen sokáig Bebe!!!)) (((Jaj de nagyon szép kor is ez, én imádtam 22-nek lenni. Bebe, ez lesz életed egyik legjobb éve!))) Bocsánat a kitérők miatt, még mindig szét vagyok hullva kicsit. :-D
Szóval ott tartottam, hogy Bebe 9:30 körül meglátogatott, én addigra már majdnem elkészítettem a szülinapi tejberizsét (ami majdnem palacsinta lett, mert eredetileg azt akartam sütni, de Bebe érkezése előtt kb 10 perccel feltettem a kulcskérdést, hogy tejberizs vagy palacsinta, és ő azt a választ adta, hogy neki gyakorlatilag mindegy, mert ő mindkettőt szereti, így én önkényesen a tejberizs mellett döntöttem). Jaj, már megint egy kicsapongó mondat, ezer bocsánat az ilyenek miatt!
Szóval a szülinapi tejberizsnél tartottam:

Nem, itt Bebe nem leharapni akarja a gyertyát! :-D

A tejberizsezés után épp nagyban nosztalgiáztunk arról, hogy mennyire szeretjük otthon az Aldit és mennyire hiányoznak a jó kis aldis termékek (igen, ez nem elírás, vannak ilyen őrültek mint én, akik odáig van meg vissza egy bevásárló központért és termékeiért), amikor is Bebe felvetette, hogy van ám itt a közelben is egy Aldi, ahová ha szeretném, elmehetünk. Naná, hogy szerettem volna, így bepattantunk a dínójába (a dínó méretű autóba, amit vezet, és utóbb megállapítottuk, hogy ez a tipik au pair autó, többek között az én host családomnak is volt egy, de eladták még az érkezésem előtt, így szerencsére én már csak utas formájában tapasztalom meg a "dínó-élményt") és elszáguldottunk Germantownba. Ez tőlünk kb 20 percre található. Bebe persze autópályán vezetett, és míg ő vezetett, én szépen kielemeztem a vezetési stílusát, és ígéretet tettem, hogy írni fogok a blogomban arról, hogy "Bebe, az agresszív sofőr". Ő nem nagyon ellenkezett, így most meg is osztanám veletek, hogy milyen szinten életveszélyben voltunk, mert ahogy az a lány vezet... :-D Na jó ez nem igaz, nagyon is jól vezet, és nagyon szépen tudja kezelni azt a böszme nagy autót. De tény, hogy egyszer-egyszer elszólta magát, hogy miért tötymörög előtte 60 mérföld/órával egy-egy kocsi, majd rájött, hogy ja, nem is, ő megy túl gyorsan, illetve nagyon bájos csevegést folytatott a GPS-ével, mert nagyon nem akart U kanyart tenni - ahogyan a GPS navigálta - hanem egyszerűen balra fordult az adott utcán. :-D Szóval ennyit erről. :-)
És akkor végre megérkeztünk a méltán hiányolt ALDI-hoz.

A "tundra" márkájú tisztítószer nagyon vicces volt :-D

Valószínűleg a mi elvárásaink voltak túl nagyok, de így utólag bevallom, hogy csalódtam az amerikai Aldiban, ugyanis SEMMI nem volt kapható, amit mi jól ismerünk a hazai Aldikból. Minden teljesen máshogy nézett ki, és egyetlen márka (és a péksütis részleg!!) sem volt ugyanaz, mint otthon (kivéve a csoki, de az sem teljesen).
Ami viszont kellemes csalódás volt, hogy nem csak amerikai, de otthoni viszonylatban is minden nagyon olcsó volt. Például egy elég nagy csomag Haribo gumicukrot vettünk 99 centért, és nem akciós ár volt! Szóval bevásároltunk ezt-azt, ez az én végeredményem:

Igen, az ott jobb szélen "Devil's food" :-D

A legszuperebb dobozú ice tea a világon (by Aldi)! :-)

Aldizás után még bementünk egy másik üzletbe is (Michael's), mert nekem égetően szükségem volt valamire a Halloween jelmezemhez, amit nem árulnék el előre, hogy mi lesz, majd időben megtudjátok. :-)
A bolt tele volt mindenféle Halloween-i és karácsonyi dekorációval, és nagyon nagyon tetszett egy csomó minden, de nem vehettük meg, mert hazavinni egyértelműen nem tudjuk, így nagy szomorúan kiballagtunk a boltból... Azért jó pár képet lőttünk, de én a Halloween dekorációról készülteket majd csak a Halloween különszámomban fogom közzétenni, de aki nagyon kíváncsi, Bebénél (LINK) biztosan láthat majd egy-két jó képet.

Igen, itt a fejdíszünk a lényeg!

Szóval a többi képet majd máskor mutatom meg. A boltozás után hazahozott Bebe, majd nemsokkal utána indulhattam is a gyerekért az iskolába, majd a másik gyerekért a másik iskolába, és mentünk a beszédtanárhoz, ahol én és a nagyobbik gyerek egy kellemes 50 percet unatkoztunk, míg végre jöhettünk haza.
Miután hazaértünk, megérkezett a kajaszállító is, mert most, hogy nincs itthon apuka, anyukának nincs ideje elmenni bevásárolni, így nettről rendelt mindent, és egyben kiszállítottak mindent. Sikerült anyukának 2 db avokádó helyett 20 db-ot rendelni véletlenül. Ez volt a hét legnagyobb poénja, mert mégis mit lehet kezdeni 20 db avokádóval? 10-et sikerült elpasszolni anyuka egyik barátjának, 4-ből pedig csináltunk guacamolét, de még mindig van 6 db. Ez a jövő kérdése, hogy mit kezdünk majd vele. :-)
Amikor anyuka hazaért, hozott nekem meglepit, csak úgy, mert megérdemlem. :-D

Nagyon örültem neki, de nem cuppantam rá egyből, inkább a jó kis magyaros tejberizsemet (már ami maradt belőle) toltam befelé. :-) A salátaöntetpor furának tűnhet, de szegény anyuka csak delikátot akar nekem venni mindig, és mivel nem tud németül, de a csomagolása hasonló a mi delikátunkhoz, azt hitte, hogy ez az, mígnem itthon felvilágosítottam, hogy nem... De a szándék nagyon kedves. :-)

Este jó sokáig ügyeletben voltam, mert anyuka elment találkozni az egyik barátjával, de csak annyi volt a dolgom, hogy ücsörögtem a nappaliban, és netezgéltem. Az egyetlen probléma, hogy mindezt este 11-ig, ami megint egyenlő a nem elegendő alvással. :-(

Pénteken (okt. 5.) a délelőtt nagyon mozgalmasra sikerült, mert én vittem suliba a kicsi gyereket is, majd miután hazaértem, a nagyobbikat is. Utána, ahogy hazaértem, már mentem is a közeli bevásárlóközpontba, illetve bankba, majd tankolni, és már el is telt az egész délelőtt. Fél 12-re értem haza, gyorsan ettem egy nutellás szendvicset, skypeoltam a családommal, és indultam is felvenni a kicsit a sulijából.
A délután folyamán nem sok érdekesség történt, elvoltam a gyerekekkel, minden rendben ment. Este volt a szokásos péntek esti családi vacsora. Anyuka időben hazaért a munkából, hozott csirkét szósszal vacsorára, illetve előételnek mi mást, mint guacamolét ettünk. ÉS (!) kaptam egy csokor rózsát, hogy megköszönje nekem az egész heti kitartó (?) munkámat.

Na ilyenkor még inkább realizálódik bennem, hogy csak megéri minden egyes perc, amit túlórával töltök, mert tényleg nagyra értékelnek, mindent legalább 10x megköszönnek, támogatnak és segítenek, ha éppen arról van szó. Ez egy szép lezárása a munkás hétköznapoknak. :-)

Még egyszer elnézést kérek a sok kicsapongó mondatért, remélem sikerült érthetően fogalmazni, bár erről nem vagyok meggyőződve, így, ahogy visszaolvastam, hogy miket írtam. A hétvégén igyekszem kicsit összeszedni magam, és ismételten emlékezetessé tenni. Majd meglátjuk mi sül ki belőle. :-)

Georgetown, Glen Echo, Great Falls

Figyelem! Nem kell megijedni a terjedelemtől, mert képekben nagyon gazdag bejegyzés következik. :-)

Szombaton (szept. 30.) ismét korán kellett kelnem, mert iskolába kellett mennem. Azon túl, hogy suli volt, még tesztet is írtunk, amire én konkrétan semmit nem tanultam, de így utólag nem is bánom. Bár eredményt még nem tudok, az biztos, hogy nem sikerült rosszul. Suli után a spanyol és a mexikói lánnyal elindultunk a Georgetown University-re, hogy kicsit körülnézzünk. Én ezen a héten már ugyan voltam ott, de az este volt, és az egészből nem sokat láttam. Az egész parkolóhely kereséssel indult, de kb. képtelenség volt a közelben parkolóhelyet találni, így kissé távolabb, egy mélygarázsban álltunk meg közel a folyóparthoz. De semmi gond nem volt, fiatalok vagyunk, tudunk mi gyalogolni. :-) Elsétáltunk az egyetemre. Útközben megálltunk egy szuvenír árusnál, de minden nevetségesen drága volt, így nem vettünk semmit. Még nem tudom hol fogom beszerezni a Georgtown-os pólómat vagy pulóveremet, de garantáltan be fogom valahonnan. :-)
Séta közben lőttem pár képet:

 Tipikus Georgetown-i házak

 Az egyetem főépülete

Az egyetemen éppen egy focimeccs kezdődött, amire a spanyol lány nagyon szeretett volna beülni, de már az összes jegy elkelt. De pont láttuk a GU csapatának a bevonulását testközelből.

 
Az egyetem után visszasétáltunk a folyópartra. Az út közben készült képeket pedig itt láthatjátok:

 Miss Mexikóval

 Spanyol és mexikói lányokkal Georgetownban

 Martin's Tavern, az étterem, ahol John F. Kennedy megkérte Jackie kezét

A Potomac-folyó

A folyóparton próbáltunk megtalálni egy éttermet, amit még előző nap anyuka ajánlott nekem, de nem ment valami egyszerűen. Mikor odaértünk és bementünk az étterembe, egy árva lélek sem volt ott, csak 1-2 pincér. Na már pedig ha egy étterem üres, az azt jelenti, hogy vagy nagyon nem jó hely, vagy nagyon drága. Így szépen sarkon is fordultunk, és elmentünk egy másik étterembe, ahol nagyon baráti áron tudtunk enni nagyon finom kaját. Legalábbis én jól laktam. :-)

 Sokkal finomabb volt, mint ahogyan kinéz :-)

A kajálás után elvittem a lányokat a közeli metróállomásra, majd célba vettem a Giant-et, és bevásároltam magamnak pár dolgot, amikből kezdek kifogyni. Ezután hazajöttem, és 3 csomag várt itthon, mindhárom a tabletemhez rendelt kis felszerelés volt: tok, képernyővédő fólia és fülhallgató. Végre teljes a készlet. :-) 

Vasárnap délelőtt munkával kezdtem a napot, elvittem a nagyobbik gyerekem az egyik osztálytársa házához a héber iskolából. Ott voltunk kb egy órát, a gyerekek játszottak, én unatkoztam egy sort, illetve sms maratont tartottam, hogy fixáljam a délutáni eseményeket, majd hazaindultunk a gyerekkel. Miután hazaértem, gyorsan készítettem magamnak egy szendvicset, megvártam míg anyuka hazaért, majd útnak indultam a bankba elintézni ezt-azt, majd a Glen Echo Parkba, ahol Judy-val (német) találkoztam. A parkban 'Then and wow' fesztivál volt, de nem éppen mi voltunk a célközönség, így csak tettünk egy kört, leültünk megkajálni és már indultunk is tovább.

A következő állomás a Bethesda Great Falls volt. Túráztunk egy sort, millió képet készítettünk, és eldöntöttük, hogy ide még feltétlen vissza kell jönnünk egy egész napos túrára megfelelő túraruhában és piknik kosárral. :-) Nagyon-nagyon szép hely, bár ezt ti is láthatjátok a képeken:

Ne ezen képek után mondja valaki, hogy nem én lakok a legszuperebb helyen. Ez a hely csak 15 percre van a házunktól.  Imádom! :-)

A Great Falls után még elmentünk Bethesda belvárosába egy frozen yogurt-ra, illetve ha már ott voltunk, akkor egy originál Georgetown Cupcake-ra is. (Nem tudom otthon mennyire ismert a DC Cupcakes ((LINK)) reality show, na ez ugyanaz a hely.) Én nem helyben fogyasztottam el az enyémet, hanem vettem kettőt, és itthon anyukával ettem meg miután a gyerekek lefeküdtek aludni. Anyuka is nagyon örült, de tudtam is, hogy örülni fog, mert ő is imádja a csokit, és tudtam milyen kimerült megint, szóval jót tett neki a csokibomba (meg nekem is :-) ).

 
Közben persze jót beszélgettünk ismét, sokat nevettünk is, szóval ez egy fantasztikusan hiper-szuper kalóriában gazdag nap volt. :-)

Remélem megfelelően illusztráltam, hogy milyen szuper hétvégén vagyok túl. Most nagyon túlteng bennem a boldogság, nagyon azt érzem, hogy a lehető legjobb helyen vagyok, és totálisan fel vagyok töltődve. Jó lenne konzerválni ezt az állapotot. :-)