Hol az izgalom?

Hogy a címben szereplő kérdésre rögtön választ is adjak: nem itt. Bocsánat Kedves Olvasótábor, tudom, hogy rám egyébként nem jellemző módon már több, mint egy hete nem jelentkeztem, és nem akarok kibúvót sem keresni. Bevallom, hogy nem volt sem energiám, sem ihletem blogbejegyzést írni. Igazából most sincs, de úgy érzem valamit már nagyon virítanom kellene. Na meg elkezdtek özönleni a kérdések, hogy jól vagyok-e, és miért nem írok már bejegyzést. :-D

Az előző hét eltelt valahogy, ami említésre méltó talán az a csütörtök Bebével, amikor is elmentünk a szokásos Aldi - Michael's körutunkra Germantownba és együtt levest ettünk itthon. Tudom, nem hangzik valami izgalmasan, de mi miután kipanaszkodtuk magunkat egymásnak, kiválóan szórakoztunk. :-)

Aztán szombaton volt a nagyobbik gyerekem iskolájának a korcsolya estéje, ahová nekem is mennem kellett, leginkább azért, hogy a kicsit pátyolgassam. Én imádok korcsolyázni, annak ellenére is, hogy nem igazán tudok, így én nagyon élveztem az egészet. Főleg mikor otthagytam a gyerekeket anyukával, és egyedül köröztem. :-D

Vasárnap ismét Bebével töltöttem a napot, megebédeltünk a kedvenc éttermünkben, ettünk frozen yoghurtot (mivel a fedősztorink szerint Szibériából jöttünk, kiültünk egy padra a ragyogó - kb 8 fokos - napsütésbe, hiszen nálunk ebben az időben már terepmintás bikiniben szoktunk fajdokra vadászni a tundrán :-D ), szétnéztünk a Barnes and Noble's-ben, a Safewayben és egy CVS-ben. 
Ennyi a sztori az egész hetemről. Tudom, kissé szánalmas vagyok, így nem is teszem közzé az egészet, amíg nem történik még valami... Valami nagy dolog... Valami igazán izgalmas és említésre méltó...
És igen, mivel ebben a pillanatban éppen olvasod a bejegyzésem, nyilván lejött, hogy történt valami. :-D
Na de mi is?

Ma volt Obama elnök beiktatási ceremóniája. De nem, én nem tudtam részt venni rajta, mivel egész nap dolgoznom kellett, és még csak tévében sem tudtam nézni, mert nálunk a gyerekek nem nagyon nézhetnek tévét. Szóval nem ez volt a nap nagy durranása, mivel gyakorlatilag teljes egészében lemaradtam az egészről.

De van itt valami, amit eddig nem említettem: a gyerekeim nagyon nagy munkában voltak az utóbbi 2-3 hétben, ugyanis edényalátéteket gyártottak, hogy aztán eladják őket, és a befolyt profitot felajánlják egy non-profit szervezetnek, amely a szegény emberek élelemmel való ellátásában segédkezik.

 
Ma volt a nagy nap, amikor családostól elvonultunk a közeli Safeway-be, felállítottunk egy standot, kipakoltuk az edényalátéteket, és vártuk a vásárlókat. A gyerekek csináltak mindent, ők szólították le az embereket, látvány munkát végeztek (vagyis a helyszínen is készítették az alátéteket), és csillogó szemekkel kívántak mindenkinek szép napot. :-)
Nekem azon túl, hogy segédkeztem a ki- és bepakolásban, nem sok dolgom volt. Csak álltam a gyerekek mögött, és édesen mosolyogtam a potenciális vásárlókra. (Egy-kettő tuti csak azért vásárolt rögtön hármat is. :-D )
Hihetetlen módon óriási volt a kereslet az alátétekre, 45 perc alatt eladták mindet, és nem kevés pénzt sikerült gyűjteni a jó cél érdekében. Nagyon büszke voltam a csemetéimre, nagyon-nagyon édesek voltak egész délelőtt. :-)
A reklám helye: ha van bárki, aki szeretne ilyen edényalátétet tetszőlegesen választható színben, nálam leadhatja a rendelést. 4 dollár egy darab, ami tudom, hogy forintban kicsit soknak hangzik, de a jó ügy és 2 kisfiú boldoggá tétele érdekében gondoljátok meg. :-)