Vízumkérelem jóváhagyva

Még  csak délután 3 van, én mégis úgy érzem, mintha már este lenne. Elmondhatatlanul fáradt vagyok, de igyekszem összeszedni ezt a bejegyzést, amíg még friss az élmény. :-)

Az előző bejegyzésemben említettem, hogy a hajnali 4:10-es vonattal kellett felmennem Budapestre (Debrecenből), hogy időben odaérjek a 8:15-ös időpontomra a nagykövetségre. Ez azt jelenti, hogy nekem hajnali 3 órakor kellett felkelnem, akkor, amikor máskor épp a buli helyszínét készülök elhagyni. :-))) Gondolkodtam is rajta, hogy talán le sem kellene feküdnöm aludni, de akkor még ennyire sem bírtam volna koncentrálni. Így aztán egy "kellemes" talán 4 órás alvás után autóba pattantam, és kimentem a vasútállomásra. A vonaton meglepően sokan voltak, így ott sem tudtam szunyókálni még egy kicsit. Valahogy nem tudtam örülni neki... :-) Nagy-nagy szerencsémre a MÁV ezúttal pontos volt, és időben megérkeztem Budapestre. Előkaptam az előre kinyomtatott térképemet, mely szerint max 15 perces sétával oda is érek a követségre. Hát én addig töketlenkedtem, és annyira nem találtam meg azt az utat, amit a térkép jelölt, hogy végül el is késtem kicsit. Kerülő útvonalon ugyan, de sikeresen megtaláltam a Szabadság teret - ekkor már 8:22 volt. Azért egyből megnyugodtam ahogy odaértem, mert láttam, hogy egy szép kis sor van előttem, és fel sem fog tűnni, hogy én késtem kicsit. Csakhogy kijött a biztonságis bácsi, és kérdezte kinek mikorra van időpontja. Mindenki mondta, hogy 9-re vagy később, én meg a sor végén benyögtem, hogy negyed 9-re. Nem volt égő, áááá. :-)))) Merthogy így behívott mindenki elé, és szerintem a sorban állók nagyon, de nagyon utáltak engem akkor... Gyors táskaellenőrzés után túljutottam az első akadályon. Már a vaskerítésen belül várakoztam, amikor kinyílt a baromi nehéz vasajtó, és behívtak a második ellenőrzési pontra. Ott átvilágították a táskámat, és kipakoltattak velem belőle szinte mindent. A telefont és fülhallgatót elvették tőlem, de például az üveg vizemet is ki kellett tennem a táskámból, hogy megnézzék tényleg víz-e. Ezután jutottam be a követségre, ahol sorszámot kellett húznom. Rövidke várakozás után szólítottak is a kettes ablakhoz, ahol átnézték az összes papíromat, és levették az ujjlenyomatokat. Majd ismét várakozás következett, de nem unatkoztam, mert volt egy plazmatévé a falon, ahol America Tourism ment, és tök jó volt nézegetni azokat a helyeket, ahova - ha minden jól megy - hamarosan én is eljutok. :-)
Aztán megjelent a 125-ös sorszámom a kijelzőn és az 5-ös ablakhoz kellett mennem interjúra. Ott a konzulbácsi magyarul kérdezgetett, nagyon aranyos kiejtéssel. Olyanokat kérdezett, hogy melyik városba megyek, hány gyerekre fogok vigyázni, ők hány évesek, voltam-e már az USA-ban és hogy élnek-e kinn rokonaim. Mindent szépen megválaszoltam, és végül közölte, hogy a vízumkérelmemet jóváhagyja - volt öröm ét bódottá.  :-))) A vízumot futár fogja kihozni a címemre 1-3 munkanapon belül.

Visszatérve a magyarul beszélésre: többeknél olvastam már, hogy volt, akinek magyarul ment az interjú, és volt akinek angolul. Én az angolra készültem, de reméltem, hogy magyarul lesz. Nagyon szép kis angol mondatokat találtam ki, és így utólag sajnálom, hogy nem durrogtathattam el őket. De hát ugye lesz elég alkalmam még angolul beszélni. :-)

A nagykövetségről hamar vissza is értem a Nyugati pályaudvarra, vettem egy IC helyjegyet, és hála a hőségriadónak, ingyen hozzájutottam egy üveg ásványvízhez, amit gyorsan meg is ittam. A hazafelé út hamar eltelt, csendben, nyugalomban, még aludni is tudtam egy icipicit. Most már itthonról pötyögök, és azt hiszem le kellene feküdnöm aludni egy jót. Ha megkaptam a vízumot, írok majd egy gyors update-et. :-)

Ja, és amíg el nem felejtem: tegnap írt host anyuka, hogy mekkora vihar volt Bethesdában, és hogy egy fa rádőlt a házukra, kilyukadt a tető több helyen is, és most enyhe totálkár van. Még jó, hogy a nagyszülőknek is van háza Bethesdában is, így oda tudtak költözni a helyreállítás idejére. Kaptam pár képet is, és azért szerencsére annyira nincs nagy baj, csak a tetőt kell megjavítani és alaposan kitakarítani. És mindenekelőtt szerencsére senki sem sérült meg! Egyelőre ennyit tudok. Azért remélem amíg én kinn leszek, nem lesznek ilyen katasztrófák, mert nem tudom biztosan, hogy megfelelően tudnám kezelni a helyzetet...