A lényeg, hogy IGEN! Eljött a nap, amikor végre ismét együtt bandázhattam az én imádott Bebémmel. És nem is csak egyszer, hanem mindjárt háromszor is. :-)
Szombaton este érkeztem haza Long Islandről, a családi nyaralásról. Ott az utolsó napunk nem alakult a legjobban, egész napos strandolást terveztünk, de ez a szakadó eső miatt nem jött össze. Pont ezért nem is jelentkeztem korábban még egy utolsó adag óceánpartos képpel, mert nem is készültek. De azért még egy utolsó gyönyörű naplementét elcsíptem az öböl fölött:
Vasárnap reggel már nagy izgalomban voltam, mert tudtam, hogy Bebe, és az öccse a városban vannak, és nagyon-nagyon vártam, hogy találkozzunk. A nap sajnos nem a velük való találkozással indult, mert el kellett mennem host anyuval a gyerek új táborát megnézni, de azt sikerült elég hamar lerendezni. Aztán nem sokra rá meg is jelent a házunknál egy pöpec kis Dodge járgány, amiből kipattant az a szomszéd (Bebe), akinek korábban is problémái voltak a parkolással a házunk előtt az akkor még dínó méretű kocsijával, nemhogy ezzel a kis dodzsemmel. :-D
Ahogy megláttam, elkezdtem ugrándozni kifelé, ő meg befelé, és jó szorosan, sikongatások közepette megölelgettük egymást. (true story) :-D
Aztán megegyeztünk, hogy nagyon jól fog jönni a férfi-segítség a lassan 2 hónapja nálam tárolt bőrönd elszállításánál. És ez volt az a pont, amikor megismerkedtem a Bebe blogjában csak Tökiként emlegetett - egyébként hivatalosan Döme névre hallgató kisöcsivel. :-D
A bőrönd kiszállítása sikeresen megtörtént, majd egy gyors Safewayes ételbeszerzést követően, a Great Falls-t vettük célba. Menet közben ezerrel ment a csevegés és csacsorászás, mintha nem is lett volna az az egy hónapos külön töltött idő. :-)
Ahogy megérkeztünk a Great Falls-hoz, először megreggeliztünk/ebédeltünk - amolyan szokásos módon, csak ezúttal kiegészülve még egy taggal (kisöcsi), majd túráztunk egy kicsit, hogy lemozogjuk a bevitt kalóriákat, és a nyári évszakban is megcsodáljuk a gyönyörű vízesést. :-)
A Great Falls után egy kis shoppingolás következett a második otthonunkban, a Tysons Cornerben, majd egy kis pandás vacsi, és mozizás. Ezúttal a RED2-t néztük meg, és valami őrületesen jól szórakoztunk, még úgy is, hogy sem én, sem Bebe nem láttuk az első részt.
Az egész nap teljesen olyan volt, mint amikor még Bebe is itt lakott, és egyszerűen fel sem fogtuk, hogy nem az van, mint korábban, hogy bármikor találkozhatunk, és teljesen megszokott program a tysonozás. Nagyon szomorú ez, hiányzik... :-(
De vissza a sztorihoz: este elváltak útjaink abban a reményben, hogy másnap - nekem munka után - még tudunk találkozni. Ezt a számításunkat a host family-m keresztbe húzta azzal, hogy hétfőn sokáig kellett este dolgoznom... Mert miért ne pont ekkor... :-/
Viszont kedden este sikerült találkoznunk Bethesda belvárosában. Eredetileg a Cosi-ba akartunk menni, de végül egy újonnan nyílt csoki étteremre esett a választásunk, ahol úgy becsokiztunk a nagy nevetgélések közepette, hogy a vércukorszintünk helyreállításán csakis egy kis extra froyo segíthetett. :-D
Kedden este ismét elváltak az útjaink a metróállomáson, de akkor még nem hosszú időre, mert másnap ismét volt szerencsénk találkozni, bár kicsit más formában. Történt ugyanis, hogy Bebe meglátogatta a volt host familyjét, én pedig elvállaltam egy kis babyszittelést, hogy a kisöcsi se legyen felügyelet nélkül még pár órára sem a nagy Amerikában. :-D
Szóval pár órát kettecskén voltunk Dömével, majd elmentünk Bebéért, és hármasban bandáztunk kicsit egy közeli iskola parkolójában azon elmélkedve, hogy hogyan telhetett el ez az év ennyire hihetetlenül gyorsan... (választ sajnos nem sikerült találnunk...)
Végül kivittem őket a metróállomásra, és Bebével ismét könnyes búcsút vettünk egymástól. Legközelebb már Magyarországon fogunk találkozni, egész más körülmények között, nem az imádott Bethesdánkban, nem Amerikában. Fura lesz nagyon, de annál jobb ismét találkozni egy újabb reunion keretében. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése