Magyaros hétvége

Szuperjó hétvégében volt részem - ahogy azt elterveztem! Abszolút a magyarok voltak a meghatározóak végig, bár ez nem volt előre tervbe véve, de így utólag nagyon örülök, hogy így alakult. :-)

Már pénteken este kieszeltem, hogy pontosan mit is szeretnék csinálni a hétvégén, így írtam Bebének, hogy feltétlen csatlakoznia kell hozzám, ha nem akar kimaradni a jóból. :-) Vasárnap neki dolgoznia kellett, szombaton meg nekem fél 2-ig suliban kellett lennem, így emiatt szombaton délután 2-re mentem érte, és már robogtunk is a metróállomás felé, ugyanis a célunk az Old Post Office Pavilion volt.

A Spy Múzeum épp útba esett séta közben, ami előtt trabant kiállítás volt, és figyeljétek csak micsoda kincsekre bukkantunk:

Magyar Wartburg

Zöld trabik

Magyar trabi

Ez a trabant még az Autóklubnak is törzstagja :-)

Az én családomnak speciel sosem volt trabantja, de olyan jó érzés volt az amerikai fővárosban ezekkel a "gépjármű csodákkal" találkozni, ráadásul magyar trabanttal és wartburggal is! :-)

Nem volt túl sok időnk nézelődni, mert oda kellett érnünk nyitva tartásig az Old Post Office-ba, amiknek az óratornyába fel lehetett menni, és szuper jó képeket készíteni.
De még előtte séta közben megpillantottam az FBI épületét, ami nagyon sok filmből volt ismerős, és tök jó volt élőben is látni. :-)

 

FBI-os rendőrautó

Időközben arról csevegtünk Bebével, hogy mennyire szeretjük DC-t, mert nincs az a tipikus zsúfolt főváros / nagyváros jellege, sokkal inkább hasonlít egy német városra, vagy Bécsre, amit mindketten imádunk. :-) Nagyon szépek az épületek, tisztaság van, kevés hajléktalan, multikulturális környezet, kell ennél több? :-)

Na de hogy visszatérjek az eseményekhez, elérkeztünk az Old Post Office-hoz:

Átestünk a bejáratnál az átvilágításon, majd célba is vettük az óratornyot.

A toronyból pedig a kilátás:

 US Capitol

 Washington Monument

 Fehér Ház

 Háttérben a Potomac-folyó

 Az épületek tetején a "virágoskertek"

Azt hiszem, a képek magukért beszélnek! Imádom DC-t! :-)

Lefelé menet a toronyból megcsodálhattuk a Kongresszus hivatalos harangjait is. Bár ez nem volt nagy élmény, és nem is lehetett jó képet készíteni a harangokról, azért mi Bebével próbálkoztunk. :-)

Ezután megkajáltunk egy görög étteremben, ahol egy nagyon aranyos görög pincér szolgált ki minket. Gyrost ettünk, ami egyáltalán nem olyan volt, mint az otthoni gyros, de egyszer meg lehetett enni.

Végül pedig végigjártuk az összes szuvenír boltot, végigtaperoltunk mindent, röhögtünk az összes Mitt Romney-s szuveníren, amik most valószínűleg 90%-os kedvezménnyel kaphatóak, majd elhagytuk az objektumot. :-)

  Szuvenírbolt

Ahogy sétáltunk visszafelé a metróállomásra, Bebe nagyon-nagyon szeretett volna bemenni a kém múzeumba (elsősorban a mosdójába), na meg hogy legalább az előtere illatába had szippanthasson bele. Természetesen - mivel rendes vagyok - nem mondtam neki nemet, de ahogy beléptünk a múzeumba, rendesen - elnézést a szóért - csirkekaki szag csapott meg minket... Persze brutális röhögőgörcsöt kaptunk... Nyilván nem erre számított Bebe sem, de aztán fél órán át röhögtünk a mosdóban. :-D
Miután képesek voltunk nem csak a hasunkat fogni a nevetéstől, még szétnéztünk az ajándékboltban is, ahol elég sok érdekes dolgot láttunk. Bebe kiválasztotta a karácsonyi ajándékát, én is találtam magamnak ezt-azt, de végül itt sem vettünk az égvilágon semmit. :-D Ezután szépen hazametróztunk, még megálltunk egy froyora Bethesdában, és elugrottunk egy ATM-hez, ahol valószínűleg rólunk készült 'az év poénos videója' című felvétel, ugyanis édes istenem, hogy ott mit össze szerencsétlenkedtünk... Remélem nem látom viszont magunkat a youtube-on! :-D Végül pedig hazavittem Bebét, és én is hazajöttem.

Szokásos közös kép Bebével, ezúttal vicces fejdísz vagy kalap nélkül

Fantasztikusan jól telt a szombat, rengeteget nevettünk Bebével, konkrétan annyit, hogy márt fájt a hasunk és az arcizmaink, és mindenki komplett idiótának nézett minket, de mi egyáltalán nem zavartattuk magunkat. :-D Gondolkodtam rajta, hogy megpróbálom a bejegyzésemmel kicsit érzékeltetni, hogy Bebével mi nem csak a blogunkon keresztül vagyunk viccesek (bár ebben mindketten kételkedünk), hanem tényleg azok vagyunk, főleg együtt. Nem tudom mennyire sikerült, nyilván nem tudom úgy visszaadni a történteket. Mindegy is, a lényeg: két bolond lány Amerikában! Imádom Bebét! :-D (Bebe beszámolója sokkal viccesebb lett a szombati napról, olvassátok el azt is: ITT )


Aztán vasárnap folytattam a mókázást. Ezúttal délelőtt spanyol barátosnémmal találkoztam, és elmentünk együtt brunch-olni. A brunch késői reggelit, de korai ebédet jelent (breatfast + lunch). Az IHOP (International House of Pancakes) nevő helyre mentünk.

Dupla csokis 4 szintes amerikai palacsinta

Saraval mindig nagyon jól szórakozok, ő is egy dilis lány, mint én. :-)
A brunch után hazavittem a spanyol kolleginát, majd elmentem a plázába szétnézni kicsit. Nem vettem semmit, de nem is azzal a szándékkal mentem, csupán csak nem akartam olyan korán hazamenni. :-)

Időközben kaptam egy sms-t attól a magyar lánytól, akivel eddig egyszer találkoztam DC-ben, és szólt, hogy magyar bazár van Bethesdában, és ha van kedvem, menjek el. És hát már hogy a csudába ne lett volna kedvem? :-) El is mentem, és nagy meglepetés fogadott, ugyanis nagyon sokan voltak ott, szinte mindenki magyarul beszélt, volt néptánc műsor, élőzene, és lehetett magyar kajákat és kézműves dolgokat venni. Az egyik legnagyobb kedvencem az I love Pálinka póló volt, de túl sokba került, így nem vettem meg... Így "szuvenírnek" csupán egy mézeskalácsot vettem. :-)

 Gulyásleves, toros káposzta, túrós tészta, palacsinta és somlói (nem kell megijedni, ezt nem én ettem meg, csak a káposztát kóstoltam meg belőle, de az nagyon finom volt :-) )

 Néptánc műsor

Egyébként a legfurább az egészben az volt, hogy a környezetünkben is majdnem mindenki magyarul beszélt, és megértették, ha én magyarul szólaltam meg. Bevallom, kissé összezavart ez az egész szituáció, mert amikor valaki magyarral találkozom itt, és magyarul beszélünk, senki más nem érti, hogy miről beszélünk, de itt közel mindenki magyar volt, mégis Amerikában voltunk. Szóval értitek? Fura volt, na... :-)

A magyar bazár után hazajöttem, jó sokat skypeoltam az egyik nagyon kedves barátnőmmel, majd leültem megírni ezt a bejegyzést. Remélem sikerült legalább egy kicsit átadni az élményeimet, és élveztétek a beszámolómat! :-)