Szivek, Top Gun, Perry, Grammy

A hétköznapok szerencsére ismét nagyon gyorsan elteltek, és még jól is. Amellett, hogy nagyon sokat kellett dolgoznom, voltak nagyon jó pillanataim is. A hét projektje a gyerekekkel Valentin-napi szívek gyártása volt. Vagyis anyuka megvette a kerek formájú cukorkákat, amit mikróban fel kellett olvasztani és szívecske formába önteni.

  
A gyerekek nagyon élvezték a munkát, én már annyira nem, főleg hogy a konyha kompletten cukormázas lett, beleértve engem is és a hajamat is, és természetesen nekem kellett mindent letakarítani... De ettől függetlenül aranyos kis projekt volt, lefoglalta a gyerekeket. :-)

A gyerekeknek voltak nagyon cuki megnyilvánulásaik a héten. Például csütörtökön jöttünk haza valahonnan, ők hátul veszekedtek valami apróságon, és én a nagyobbiknak adtam igazat. A kicsi elkezdett vergődni, hogy "ez nem fair". Ránéztem a visszapillantó tükörből, és közöltem vele, hogy az élet már csak ilyen, nem fair. Mire a nagyobbik gyerek ennyit tett hozzá: "Korrekt!". Egész hazaúton ezen nevettem. :-D

A nagyobbik gyerekemmel - már fogalmam sincs milyen oknál fogva - mindig beszédtéma esténként, hogy hány kávét ittam adott napon, hogy legyen elég energiám, és hogy ittam-e energia italt, meg alszom-e eleget, stb. Aztán egyik nap említette, hogy nagyon fáradtnak érezte magát a suliban, ezért vett magának egy strawberry milk-et (eper ízű tej), mert abban sok cukor van, és abból nyert energiát. Hát a nap hátralévő részében ezen nevettem, mert elképzeltem, hogy 10 év múlva az egyetemen egy-egy vizsga előtt nem a kávét és az energia italt fogja magába önteni - ahogy én tettem - hanem a starwberry milk-et. :-D

Szintén a nagyobbik gyerekemmel történt, hogy hallgattuk a rádiót egyik nap, és egyszer csak megszólalt Justin Timberlake egyik száma. Azt nem árt tudni, hogy ha ciki, ha nem, Justin nagyon nagy kedvencem. Kérdeztem a gyereket, hogy ismeri-e ezt a számot. Mondta, hogy nem. Mondtam neki, hogy ez Justin Timberlake. Erre megkérdezte, hogy ki az. ÁÁÁ... És hogy tetézze a bajt, még azt is hozzátette, hogy férfi vagy nő? Árrgggghhhhh... Olyan fejet bevágtam, tuti megijedt tőlem. :-D

Na de elég a hétköznapokból, lássuk mi történt a hétvégén. Szombaton reggel elmentem Bebéért és ismét a Tysons Corner-ben (nagy pláza Virginiában) kötöttünk ki. A forgatókönyv a szokásos volt, kis shopping (becsületünkre szóljon, hogy semmit nem vettünk), ebéd a Panda Expressz-ben és mozi Mike-kal. Na jó, nem Mike-kal, de határozottan miatta. :-D
Már korábban kiválasztottunk egy filmet, de inkább elnapoltuk, mert megláttuk, hogy ha a Top Gun-t nézzük meg IMAX 3D-ben, akkor kapunk ajándékba posztert. Igen, ez még az az 1986-os Top Gun, amikor még Tom Cruise relatíve jól nézett ki, és a pilóta napszemüveg határozottan  jól állt neki. A filmet felújították, és megcsinálták IMAX 3D-ben, de nem tudom mi volt benne az IMAX meg a 3D. Sajnos egyáltalán nem érte meg az extra költséget. Viszont a filmet újranézni hatalmas élmény volt, sok-sok ma már vicces jelentettel. Vagy csak azért volt vicces, mert megint belecsempésztek valamit a kólánkba. Nem tudom, és valószínűleg sosem tudjuk meg, de tény, hogy olyan hatással van ránk az a kóla, mint a drog. :-D

Amikor a filmnek vége lett, megláttuk, hogy Mike beállt dolgozni a mozi büféjébe. Természetesen Bebének rögtön vásárolnia kellett valamit alibiből. :-D Szegény Mike olyan kis morcinak tűnt, senkire nem mosolygott, pedig az ő sora volt megint a leghosszabb, tele kis tinilánykákkal (talán pont ezért nem mosolygott?? :-D). Mi természetesen végig ökörködtünk, míg sorra nem kerültünk, énekeltük a Top Gun betétdalát (LINK), vagyis csak annyit, hogy "tüdüdüdüdűűű", meg a múltheti barikádépítős zenét a Nyomorultakból (LINK), és kicsit sem érdekelt minket, hogy ki néz hülyének. :-D Aztán mikor Bebe sorra került, én diszkréten félre húzódtam, és figyeltem a jelenetet. Bebe volt az egyetlen, akire Mike rámosolygott! Nem is egyszer! Olyan kis cuki volt, de a részleteket meghagyom Bebének, hogy ő mesélje el. ;-)

Azt kifelejtettem, hogy még mozizás előtt beugrottunk a Disney Store-ba, csak úgy szétnézni kicsit, és egyszerűen nem bírtam ellenállni Agent P-nek. (Aki esetleg nem tudná kiről van szó, ő a Phineas and Ferb című Disney mesében Perry the platypus, vagyis Agent P, a kacsacsőrű emlős. A gyerekeim nagyon szeretik ezt a mesét, sokat szoktuk nézni, és a nagyobbik gyerekem ennek öltözött be Halloween-kor.)
Szóval Perry hazajött velem, és azóta a csapatom szerves tagja. :-D

Ahogy láthatjátok is, népes kis tábort tartok az ágyamban - immár Perry-vel kiegészülve. :-D De azt gondolom, hogy akkor jó au pair igazán valaki, ha valamilyen szinten gyerek lelkű még, mert akkor érti jól meg magát a gyerekekkel. :-) Az már más kérdés, hogy határozottan nem kéne több plüsst vásárolnom, mert kicsit gáz lenne egy bőröndnyi plüss figuráért extra díjat fizetnem hazautazáskor. :-D

Vasárnap nap közben nem sok érdekes dolog történt, el is telt nagyon gyorsan. Este fél 8-tól dolgoznom kellett. Természetesen - hétvége lévén - most is ki voltam sminkelve, és amikor a kisebbik gyerek meglátott, közölte velem, hogy úgy nézek ki, mint egy hercegnő. (Nem tudom miért olyan érdekes egy kis szempilla spirál meg szemceruza...) Apuka meg elárulta, hogy az volt a kisebbik gyerek legjobb momentuma a napon (amit vacsora közben mondott el), hogy látott engem kifestve. Édes nagyon. :-)

Nem sokkal később ágyba dugtam a gyerekeket, és utána néztem a Grammy díjátadót, amíg a szülők haza nem értek (meg még egy kicsit utána is). Nagy-nagy örömömre a The Black Keys nyert a legjobb rock album kategóriában, aminek hírére hangosan öröm ujjongtam, majd vártam, hogy színpadra is lépjenek. Mielőtt ez megtörtént volna, a szülők hazaértek, de igyekeztem nem zavartatni magam, és tovább bámulni a tévét a nappaliban. Időnként beszéltek hozzám, én meg próbáltam rájuk figyelni, de fél szememet a tévén tartottam, nehogy elszalasszam a Black Keys-t. Aztán mikor végre elkezdtek énekelni, legnagyobb bosszúságomra anyuka meg apuka heves és hangos beszélgetésbe kezdtek, és csak annyira álltak meg, hogy apuka megkérdezze tőlem, hogy ők-e azok, akikre ennyit vártam. A következő beszélgetés alakult ki:
Cs: Igen, ők azok.
A: Na és kik ezek?
Cs: The Black Keys.
A: The Black Eyed Peas?
Cs: (szemforgatva) NEEEEEMMM! The Black Keys.
A: És ők híresek?
Cs: Igen, például most nyerték meg a legjobb rockalbumért járó Grammy-díjat.
A: Hm.. sosem hallottam róluk.
Cs: (magamban csúnyákat káromkodva) Hol élsz te?????
:-D

Aztán Kelly Clarkson énekelt valami hetvenes évekbeli számot. Apuka kérdezte tőlem, hogy ismerem-e. Mondtam neki, hogy nem, meg egyébként is inkább a rock zenéért rajongok. Na erre meg ő forgatta a szemét. :-D Aztán arról "vitáztunk", hogy Kelly Clarckson terhes-e. Apuka szerint határozottan úgy nézett ki, de szerintem csak egy átlagos nő, akire bizony felszaladhatnak plusz kilók. A választ nem sikerült kideríteni, arra meg lusta vagyok, hogy interneten kutassak a témában. Szóval ha valaki tudja, nyugodtan megírhatja. :-)

Hát ennyi volt az este. Azt még hallottam, hogy Bruno Mars énekelte a Locked Out Of Heaven-t, de látni már sajnos nem láttam, mert levonultam a szobámba. A díjátadó maga egyébként eléggé unalmas volt, és rengeteg reklámblokkot szúrtak be. Ha nem lett volna a Black Keys, tuti nem is nézem. Viszont 2 hét múlva lesz az Oscar gála, amit nagyon nem szeretnék kihagyni, remélem az sokkal izgalmasabb lesz. :-)

És még egy bejelentés a végére: május 31-én Fall Out Boy koncertre megyünk Bebével! Éljen-éljen! :-D Aki nem ismerné őket, azoknak küldök egy nagy irgum-burgumot, és sürgősen tessék elkezdeni hallgatni a zenéjüket! :-D Szép és Fall Out Boy (meg Black Keys) zene hallgatásban gazdag hetet kívánok mindenkinek! ;-) :-D